Gazdag Erzsi: Elvarázsolt tündér

… akkor szobánkban termett

Egy szép tündérlány.

Tündér volt, elvarázsolt.

Csillag volt homlokán.

Fenyőfává bűvölte

Az erdők szelleme.

Így elbűvölten, hozzánk

Karácsony küldte be.

Tündér volt, mondom, nem fa.

A fának nincs szíve.

Ennek csupa ajándék:

Játék volt ölibe.

Ezüsthaja a földig

Leomló vízesés.

Alig látszott a fából

Egy kevés zöldellés.

Aranyhalacskák, cukrok,

Ezüstös csillogók

Villogtak ki hajából:

Tündérlányhoz valók.

És mindezt nekem hozta

A fává vált leány.

Tündér volt, elvarázsolt …

Karácsony délután.