G. Szász Ilona: Cókmók, a morgolódó szekrénymanó

           

A meséknek vannak olyan kellékei, melyek mindig várakozással töltenek el bennünket. Egy gonosz boszorkány, egy titokzatos varázsló, egy kísértetkastély, vagy mint jelen esetünkben egy régi holmival teli, öreg, padlásra került szekrény.

A szekrény lakóinak története van. Szomorú, elfeledett sorsuk, reménytelen tétlenségük a nagy ellenség, a molylepke kártevéseivel szemben vajon fordulhat-e jobbra? Vajon lesz-e valaki, aki megmenti őket, és elindul megkeresni a varázserejű „ólevendulát”? Talán vállalkozik a feladatra a bőröndjében egy váltás tiszta ruhát, egy kovakövet és egy vasalót cipelő, mindig morgolódó manó? (Sosem tudni egy kupac kacat mire jó!) Vajon lesz-e vándormanónkban elég kitartás, bátorság és jólelkűség, hogy másokért jót cselekedjék?

G. Szász Ilona írása bájos humorral átszőtt, varázslatos hangulatú, kicsit és nagyot egyaránt elbűvölő mesekönyv. Története sok tekintetben a népmesei elemeket felhasználó (vándorút, három tárgy, amely hasznos lehet) ugyanakkor modern eszközöket felvonultató (prózába ékelt lírai betét, könnyed, humoros stílus) felhőtlen szórakozás és ugyanakkor tartalmas írás. Gyöngyösi Adrienn szöveghez illő, sokszor bohókás, és mindig kifejező rajzai teszik még szerethetőbbé azt a mesét, amely tulajdonképpen az emberi jóságról szól.

Budapest, General Press Kiadó, 2012.

Hozzászólás