1848. március 15. – Körbirodalom Gyermekkönyvtár

1848. március 15.

           

169 évvel ezelőtt ezen a napon tört ki 1848. március 15-én a pesti forradalom. E nap reggelén a forradalmi ifjúság a Pilvax kávéházban gyülekezett, itt szavalta el először Petőfi a Nemzeti dalt és felolvasták a Tizenkét pontot. Majd az egyetemisták is a forradalom mellé álltak, együtt vonultak a Landerer nyomdához, ahol kinyomtatták a Nemzeti dalt és a Tizenkét pontot is. Délután három órakor nagy népgyűlés volt a Nemzeti Múzeum lépcsőjénél. Érdemes tudnotok, hogy Petőfi itt nem szavalta el híres versét, de beszédet mondott. Nagyon rossz, esős idő volt aznap, mégis tízezer ember jelent meg a nagygyűlésen. Ezután a tömeg átvonult Budára a Helytartó Tanácshoz, majd kiszabadították börtönéből Táncsics Mihályt. Este a Nemzeti Színházban a forradalom tiszteletére Katona József Bánk bán című darabját tűzték műsorra.

Petőfi Sándor így írt naplójában erről a napról:

„A kávéházban azon határoztuk, hogy sorra járjuk az egyetemi ifjúságot, s majd teljes erővel kezdjük meg a nagy munkát. Először az orvosokhoz mentünk. Szakadt az eső, a mint az utcára léptünk, s ez egész késő estig tartott, de a lelkesedés olyan, mint a görögtűz: a víz nem olthatja el. Az orvosi egyetem udvarában ismét fölolvasta Jókai a proclamatiót és én elmondtam a Nemzeti dalt. Innen a mérnökökhöz, ezektől a seminariumba a jogászokhoz vonult a számban és lelkesedésben egyaránt percenként növekedő sereg. […]

Landerer nyomdája legközelebb volt hozzánk, oda mentünk. Jókait, Vasvárit, Vidacsot és engem neveztek ki küldötteknek, hogy a sajtót lefoglaljuk. Mi megtettük azt a nép nevében, s a tizenkét pontot és a nemzeti dalt rögtön nyomni kezdték. Ezalatt kinn lelkesítő beszédeket tartottak Egresi Gábor, Degré, Vasvári, Jókai stb. Dél felé elkészültek a nyomtatványok, s ezrenként osztattak szét a nép között, mely azokat részeg örömmel kapkodta. Délután három órára gyűlést hirdettünk a múzeum terére, s a sokaság eloszlott.

A szakadó eső dacára mintegy 10.000 ember gyűlt a múzeum elé, honnan a közhatározat szerint a városházához mentünk, hogy a tizenkét pontot magokénak vallják a polgárok is, és velünk egyesüljenek. A tanácsterem megnyílt, s megtelt néppel, először. Rövid tanácskozás után a polgárság nevében aláírta a polgármester a tizenkét pontot, s az alant álló sokaságnak az ablakból lemutatta. Óriási kitörése a lelkesedésnek! … Egyszerre az a hír szárnyal, hogy katonaság jön … körülnéztem, hogy az arcokat vizsgáljam, egyetlen egy ijedt arcot sem láttam … minden ajkon e kiáltás: fegyvert! fegyvert! […]

A választmány legalább 20.000 ember kíséretében fölment Budára a helytartótanácshoz és előadta kívánatait. A nagyméltóságú helytartótanács sápadt vala és reszketni méltóztatott, és öt percnyi tanácskozás után mindenbe beleegyezett. A katonaságnak kiadatott a tétlenség iránt a rendelet, a censura eltöröltetett, s Táncsics börtönajtaja megnyílt. A rab írót diadallal hozta át a töméntelen sokaság Pestre.

Ez volt március 15-ike. Eredményei olyanok, melyek e napot örökre emlékezetessé teszik a magyar történetben. Események folytatásának ez közönséges volna, kétségkívül, de tekintve annak, a mi volt, kezdetnek, nagyszerű, dicső. Nehezebb a gyermekeknek az első lépést megtennie, mint mérföldeket gyalogolni a meglett embernek.”

A Körbirodalomban több olyan könyvet is találhattok, amely az 1848-49-es forradalom és szabadságharccal, vagy annak szereplőivel foglalkozik: